Alapelv, hogy a Kúria állásfoglalása közvetve tartalmazhat olyan információkat, amelyeket bizonyítékként fel lehet használni egyúttal egy másik vitatott kérdés megválaszolására is. Az elemző cikk ebben a szellemben lett megírva.


1.)  Burkoltan az értékegyensúlyról szól a Kúria állásfoglalása. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy a bankok egyoldalú kamatemelési gyakorlata sikerrel megtámadható, mivel az állásfoglalás alapján egy kölcsönös előnyökön és hátrányokon alapuló üzlet jött létre.

A bankokat védi a devizában történő másodlagos elszámolás, azaz az "értékállóság" biztosítása. Ez a szó ugyan nem szerepel az állásfoglalásban, de a kapcsolódó paragrafus számokat felsorolták. Ez a fajta Kúriai gondolkozásmód alakította ki, az eddig nem létező kirovó és lerovó pénznem fogalmát.

"Akár hitelszerződésnek, akár kölcsönszerződésnek nevezték a jogszabályok vagy a felek a viszonyukat, az adós olyan konstrukcióban szerezte meg idegen idegen pénz időleges használatának a jogát, amely a kirovó és a lerovó pénznem eltér. Ez azt jelenti, hogy a felek a pénztartozást úgy határozzák meg, hogy az adós az esedékességkor annyit fog forintban fizetni (leróni), amennyi megegyezik a szerződésben tipikusan svájci frankban, euróban, jenben kirótt pénztartozással. Deviza alapú szerződés lehet pénzügyi lízingszerződés is."

A Kúria állásfoglalása egyben azt is igazolja, hogy az ügyfél az értékállóság fejében garantáltan alacsony kamatra szerződött, mivel ez volt a szerződésben az értékegyensúly biztosításának a kölcsönfelvevő érdekében álló sarokpillér.

"az adós az adott időszakban irányadó forintkölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, amiből következően ő viseli az árfolyamváltozás hatásait"

"A deviza alapú kölcsönszerződés megkötésekor a kölcsönvevő szándéka arra irányult, hogy forintban jusson a kölcsönhöz és tartozását is forintban fizesse vissza, kamatfizetési kötelezettsége ugyanakkor a szerződéskötés idején jellemző forint kölcsönre irányadó kamatnál jelentősen alacsonyabb legyen. Ezen elvárásnak felelt meg a deviza alapú hitelezés konstrukciója, melynek alapjául a Ptk. 231.§-ának szabályai szolgáltak."

2.)  A probléma abból keletkezett, hogy a fenti idézetek alapján fennálló -a Kúria által is elismert- értékegyensúly felborult, ezért vizsgálni kell, hogy ez minek a következménye. Fel kell tenni a kérdést, volt-e a szerződő felek közül bármelyiknek felróható magatartása a szerződés időtartama alatt. Melyik szerződő félnek a tevékenységére vezethető vissza az értékeltolódás?

A bankok tevékenységének vizsgálatakor alapos a gyanú, hogy a bankoknál számtalan helyen törvényt sértettek, vagy tisztességtelenül jártak el. Ugyanis a Hitel és Pénzintézeti Törvény alapján a végrehajtott könyvelési tételek jogossága és mértéke is megkérdőjelezhető, ezért a Kúria jelezte, hogy ez a problémakör még koránt sem a bankok javára dőlt el.

Az árfolyamrés, kezelési költség, kamat és egyéb tételek tekintetében vizsgálni kell, hogy a bank az egyoldalú szerződésmódosítási jogával élve hogyan viselkedett az eltelt évek során. A jóerkölcsbe ütköző módon változtatta meg a kondíciókat vagy sem.  Ha a változtatások mértéke megbontja a szerződésben rögzített értékegyensúlyt, a szerződés a Ptk. 312.§ (3)  bekezdése alapján "gazdasági okból ellehetetlenülhet" vagy akár a módosítással kiegészülve, az új formában semmissé is válhat. Lásd a Kúria ide vágó megállapítását.

"A deviza alapú kölcsönszerződésnek a devizában való nyilvántartása és elszámolása önmagában nem érinti a szerződések érvényességét és kizárólag e miatt nem minősül tisztességtelennek sem. Ugyanakkor az érvényesség kérdésében történt általános állásfoglalás nem helyettesíti – különösen a tisztességtelen szerződési kikötés körében – a szerződések és azok rendelkezései egyedi vizsgálatát."

Tehát a szerződéskötés pillanatában lehet valami tisztességes, de nem biztos, hogy az is marad, a lefolytatott egyedi vizsgálatok alapján a módosítások eredményesen megtámadhatók és visszaállhat az eredeti állapot. Az egyedi vizsgálat alapján tett megállapítások a módosított szerződés semmisségét csak akkor eredményezi, ha ennek megállapítását a perben kéri az adós. Ha nem kéri, akkor kérésre a gazdasági okból való ellehetetlenülés tényét állapíthatja meg a bíróság és a jogkövetkezményeket is ebből a tényállásból kell levonni.

Azonban ki kell emelni, ha a  gazdasági ellehetetlenülés a hitelező hibájából, azaz a szerződésmódosítások miatt (felróható magatartás) következik be, akkor a kölcsönvevő teljes egészében megszabadul a tartozása alól. A törvény szerint úgy kell venni, mintha a tartozását megfizette volna.

3.)  Ezzel az okfejtéssel még koránt sincs vége. További meggyőző érvek sorakoztathatók fel a  bankok pervesztessége mellett. Ugyanis a deviza adás-vételeket rögzítő könyvelési tételek a Kúria 2013-as állásfoglalása szerint a mögöttes közgazdaságtani szempontból ugyan nem vizsgálhatóak, de ez egyben nem jelenti azt, hogy büntetőjogi szempontból ne lehetne megvizsgálni a kérdést. A szerződéskötés pillanatában fennálló értékegyensúly megbomlása miatt vizsgálható, hogyan járt el a bank a szerződéskötést megelőzően.

A Btk. szerint a csalás törvényi tényállása, amikor az egyik szerződő fél a szerződéskötéskor tévedésbe ejti a másik felet. A bankok szemszögéből tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a csalás bűncselekményt, úgy is el lehet követni, hogy a bank a kölcsönfolyósítást követően „tévedésben tartja”  az ügyfeleit. Ennek a Btk.-s törvényi tényállásnak megállapítási lehetősége reálisan fennáll. Az eddig lefolytatott perek és a tömeges panaszbejelentések nyomán lefolytatott vizsgálatok igazolták, hogy a bankok nem megfelelően jártak el a kölcsönigénylési és hitelbírálati folyamat során. Ezért a Kúria 2011. évi állásfoglalása és a PSZÁF állásfoglalása is kiemeli, hogy minden kölcsönfelvevő esetében vélelmezni kell, hogy a szerződés nem lett egyedileg kitárgyalva. Ennek a logikai összefüggésnek az ismeretében pedig már egyértelmű és érthetőek a Kúria 2013-as állásfoglalásának ide vágó sorai.

"A deviza alapú kölcsönszerződésnek a devizában való nyilvántartása és elszámolása önmagában nem érinti a szerződések érvényességét és kizárólag e miatt nem minősül tisztességtelennek sem. Ugyanakkor az érvényesség kérdésében történt általános állásfoglalás nem helyettesíti – különösen a tisztességtelen szerződési kikötés körében – a szerződések és azok rendelkezései egyedi vizsgálatát."

Ez azt is jelenti, hogy vizsgálni kell, milyen körülmények között született a tisztességtelen szerződési kikötés, ami nem zárja ki a Btk.-s felelősségrevonás lehetőségét.

4.)   Első olvasatra a jogban járatlan olvasó számára kiábrándítóak az alábbi sorok. A sértettek ahelyett , hogy gondolkodtak volna, azonnal az utcára mentek tüntetni, azt hitték a bankokat igazságtalanul védi a Kúria. Pedig a Kúria alábbi sorainak elemzése az első rossz benyomás ellenére kifejezetten az ügyfelek védelmét szolgálja.

"A deviza alapú kölcsönszerződés mint szerződéstípus önmagában amiatt, hogy a kedvezőbb kamatmérték ellenében az árfolyamkockázat az adósnál jelentkezik, nem ütközik jogszabályba, nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcsbe, nem uzsorás szerződés, nem irányul lehetetlen szolgáltatásra és nem színlelt szerződés. A szerződési terheknek a szerződés megkötését követő – előre nem látható – egyoldalú eltolódása az érvénytelenség körében nem értékelhető, tekintettel arra, hogy az érvénytelenségi oknak a szerződés megkötésekor kell fennállnia."

Itt a Kúria abból indult ki, hogy mi van a szerződéskötés pillanatában. A kérdést ezért úgy kell feltenni, hogy a szerződéskötés pillanata után, egy érvényes szerződés válhat-e uzsorás szerződéssé a bank tevékenysége miatt. Ugyanis ha ez a bankok sablonszerződései alapján, az ÁSZF kiskapuinak kihasználásával történik, akkor ugyan a szerződéskötés pillanatában nem volt lehetetlen a szerződés, de az egyoldalú szerződésmódosítások hatására azzá válhatott. A lehetetlen szerződés pedig automatikusan érvénytelen, visszaáll a szerződéskori állapot.

Vitathatatlan tény, hogy a szerződéskötés pillanatában a szerződés ugyan nem ütközött a jóerkölcsbe, de éppen az egyoldalú szerződésmódosítások hatására vált jóerkölcsbe ütközővé! Ez cáfolhatatlan tény, kivédhetetlen bizonyíték a társadalom széles rétegeinek reakciója. Az érdekvédelmi szervezetek létrejötte, az utcai tüntetések és a nagyszámú folyamatban lévő per. Megdönthetetlen ez az érvelés, hiszen 1945 óta Magyarországon gyakorlatilag nem léteztek bankok ellen folyó perek. A bankok „közbizalmat élvező pénzügyi szakértőként” szerepeltek a köztudatban és törvényekben is! Ma azonban Orbán Viktor miniszterelnökkel az élen, a bankok „uzsorás” tevékenységéről beszélnek a médiában és a parlamentben is.

5.)  Ennek a megállapításnak a fényében már érthető, hogy  a Kúria miért írta az alábbiakat:

"Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési feltétel mikor felel meg az átláthatóság követelményének, a jogegységi tanács a döntését az Európai Unió Bírósága előtt, C-26/13. szám alatt folyó előzetes döntéshozatali eljárásban történő határozathozatalt követően fogja meghozni."

Egyértelmű, hogy az Európai Bíróság döntése, iránymutatása valószínűleg a bankok ellen fog megszületni, ugyanúgy, mint ahogy azt a többi hasonló ügyben eddig is tette. Ezt jól tudja a Kúria és a bankok is, nem véletlen, hogy 4 külföldi tulajdonú bank Magyarországról való kivonulásáról szólnak a legfrissebb hírek. A hírforrás pedig nem más, mint maga a Magyar Nemzeti Bank.

Bár nem ide tartozik, de sokak megítélése szerint ez is jóerkölcsbe ütköző magatartásként értékelhető a bankok részéről. Ugyanis a hírekben szereplő Raiffeisen Bankot és az Erste Bankot ha felvásárolja egy Magyar Állam tulajdonában lévő bank, akkor a deviza alapú hitelezés kérdésköréből adódó kötelezettségeket is megvásárolja a Magyar Állam. Így a kártalanítás a magyar adófizetők pénzéből fog megvalósulni.

Tehát a kormányzat így közvetve a jogtalanul bezsebelt milliárdok visszafizetési kötelezettségétől szabadítja meg a külföldi bankárokat. Joggal merül fel a kérdés, vajon kinek áll érdekében ez a megoldás, miért is menekülnek ezek a bankok? Milyen motiváció sarkallja őket a kivonulásra ha nem ez? Ekkora jogtalan profittal másképp meglógni nem lehet és ha vissza akarnak jönni, akkor legfeljebb 1 vagy 2 év múlva visszajönnek, mint "új piaci szereplő". Előre borítékolható, hogy ezt majd egy igen kis tőkéjű tartozásmentes magyar bank részvényeinek felvásárlásával fogják megtenni. A magyar nép és az adófizetők érdeke az, hogy a Magyar Állam résztulajdonában álló bank ne vásároljon meg egyetlen kivonulni szándékozó bankot sem!

6.)  Vannak még a pernyerésre egyéb bizonyítékok is a Kúria állásfoglalásában.

"A bírói szerződésmódosítás arra szolgáló jogi eszköz, hogy egy-egy konkrét szerződés esetében orvosolja a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötés után bekövetkezett körülményváltozások valamelyik fél lényeges jogos érdekét sértő hatását. Nem alkalmas jogi eszköz azonban arra, hogy társadalmi méretű gazdasági változásoknak azonos típusú szerződések nagy tömegét hasonlóan – csak az egyik fél számára hátrányosan – érintő következményeit orvosolja. Ha ezeket a hátrányos következményeket a jogalkotó bizonyos körben jogszabállyal rendezte, a jogalkotói beavatkozás e körben az egyedi bírói mérlegelést kizárja."

Itt is másik nézőpontból kell vizsgálni a Kúria mondatait. Ugyanis a Kúria célja ezzel az volt, hogy visszadobja a labdát a Kormánynak, de egyúttal jelentős muníciót biztosított a károsultak részére. Társadalmi méretű gazdasági változások. Ezt a fogalmat kell definiálni. Ugyanis ez tökéletesen értelmezhető a Ptk. 312.§ (1) bekezdése szerint. Ilyen esetben az értékegyensúly felborulását nem a bank tevékenysége okozza és a kölcsönigénylő magatartása sem. Felróható magatartása ilyenkor egyik félnek sincs, szimplán a gazdasági környezet változik meg annyira, hogy a kölcsönszerződés gazdasági okból ellehetetlenül. Magyarul a törlesztőrészlet 2-3-4 szeresére emelkedik az adósok pedig értelemszerűen már képtelenek azt megfizetni. Mivel itt egyik fél sem hibás, ezért a jogkövetkezmény az, hogy a szerződés megszűnik és mindegyik fél önmaga viseli az ebből adódó károkat. Ez az igazi győzelem az adósnak, ugyanis így egyetlen fillér tartozása sincs.

7.) Mielőtt bárki is siratná a bankokat, nem árt tudni, hogy  a Hitel és Pénzintézeti Törvény alapján a hitelkonstrukcióit az ÁSZF-el együtt minden banknak úgy kell megterveznie, hogy a bank biztonságos működését ne veszélyeztesse (prudens működés). Tehát a gazdasági ellehetetlenülés lehetőséget is figyelembe vették, amikor a prudens működésre való tekintettel az előzetes kockázatelemzéseket elvégezték.

Az is tény, hogy a bankoknak folyamatosan minden hitelt és hitelfelvevőt év közben is folyamatosan minősítenie kell, sőt kötelezően figyelembe kell venniük a hazai és a nemzetközi gazdasági környezetet is. Itt van a kutya elásva. Ugyanis a prudens működésre előírt kötelezettségek megszegését a legtöbb „devizahiteles” ügyféllel rendelkező OTP Bank elnök vezérigazgatója elismerte. Csányi Sándor az ATV 2013.09.22.-én sugárzott műsorában önmaga beszélt arról, hogy a szerződések bevezetésekor figyelmen kívül hagyták a prudens működésre vonatkozó törvényi előírásokat, ez viszont nem a hitelfelvevő „felróható magatartása”.

8.)  Vizsgálható az a tény is, hogy ezt mulasztást a bankok milyen céllal tették. Ugyanis ha a mulasztás szándékos volt, az számos Btk.-ban rögzített bűncselekmény előkészítését, megvalósulását is jelentheti egyben. Erre a gyanúra alapos indok van, ugyanis a bankok képviselői külsős tagként megtalálhatóak az MNB monetáris tanácsának ülésein, így első kézből értesülnek mindenről. Sőt jelenlétükkel döntően befolyásolják is az eseményeket, hiszen éppen ők szállítják azokat az adatokat, amiből a mindenkori Kormány is dolgozik.

A bankok a Magyar Kormány és az MNB részére törvényben rögzített kötelezettségük alapján készítenek kockázatelemzéseket. Ezek a jelentések kiterjednek a hazai és a nemzetközi gazdasági körülmények elemzésére is. Ez a tény viszont önmagában bizonyítja, hogy a bankok előre látták a várható gazdasági folyamatokat és kockázatokat. Ezáltal egyértelműen bizonyítottá vált, hogy minden banknak „felróható magatartása”, hogy olyan hitelkonstrukciót dolgozott ki az extra profit reményében, amelyek később tömegesen bedőltek. Ezáltal az ok-okozati összefüggés és a felelősség kérdése is egyértelműen megállapítható.

Ebben a megvilágításban már az a kérdés, hogy valójában a bankok tevékenysége mire irányult, az extra profit elérésére, vagy a magyarországi ingatlanvagyon áron aluli megszerzésére. A végrehajtási eljárásokban erre kitűnő lehetőségük van, hiszen a saját faktor cégeiknek adják el a követeléseiket, ezáltal is többszörös bőrt húznak le a bajbajutott ügyfeleikről.

9.)  Tovább vizsgálva a Kúria állásfoglalását nem hagyhatunk figyelmen kívül bizonyos tévhiteket. A média folyamatosan azt súlykolja az emberekbe, hogy a hitelfelvevők is hibásak, de ez nem igaz. Mivel hitelbírálati díjat fizettek, ezért joggal várhatták el, hogy egy teljesíthető hitelszerződést kössenek. Mivel hitelkérelmükkel közbizalmat élvező pénzügyi szakértőhöz fordultak, ezért jogi végzettség híján feltételezhették, hogy az ÁSZF-ek nem úgy vannak megszerkesztve, hogy az értékegyensúly egyoldalú szerződésmódosításokkal felborítható legyen.

A kölcsönfelvevőtől életszerűen csak az várható el, hogy a THM mértékére figyelemmel legyen. Ugyanis a THM tartalmazza a kamatot és az összes költséget. Az árfolyamkockázatból adódó kockázatot a szerződéskötés pillanatában megértette, de ennek meg volt az alacsony kamat által biztosított ellentételezése. Ezért beszélhetünk értékegyensúlyról és egyértelmű, hogy az adósnak felróható magatartása a szerződéskötés pillanatában nincs. Hogyan is lenne, amikor még a Kúria sem tudott válaszolni olyan egyszerű kérdésben, mint a kamatváltozás, illetve éppen a Kúria korábbi állásfoglalása mondta ki, hogy "vélelmezni kell, hogy a szerződés egyedileg nem lett kitárgyalva". 

10.) Itt még mindig nincs vége, ugyanis a Kúria számos egyéb megállapítása is a kölcsönfelvevő érdekeit védi.

„A hitelező köteles tájékoztatást nyújtani, kockázatfeltárást végezni, megállapításairól és az ügyfelet érintő kockázatokról az ügyfélnek tájékoztatást adni. A tájékoztatási kötelezettség elmulasztásához, a jogalkotó külön szerződéses szankciót nem fűzött, de a lehetséges kockázatokra is kiterjedő tájékoztatás hiánya az együttműködési kötelezettség megszegéseként értékelhető.”


Az együttműködési kötelezettség megszegése, mint jogi fogalom a Ptk.-ban nagyon súlyos jogkövetkezménnyel jár. Ugyanis ha ezt megállapítja a bíróság, a bank minden ezzel okozott kárt köteles megtéríteni. Ha sarkosítjuk a dolgot, az az adós, akinek elárvereztette a bank a házát, akár be is perelheti a bankot, mert az ingatlanának elvesztését eredményezte az együttműködési kötelezettség megszegése.

11.)  A Kúria állásfoglalása nem tér ki arra, amit a civil mozgalmak utcai tüntetésein hangoztatnak. Ugyanis bármilyen adós beperelheti a bankját azzal az indoklással, hogy az ingatlana azért értéktelenedett el, mert a bank a többi bankkal karöltve tömegesen kötött „hibás pénzügyi terméket”. Mivel a médiában a kormány, pénzügyi elemzők, ingatlanközvetítők egybehangzóan állítják, hogy a devizalapú hitelezés döntötte romba az ingatlanpiacot, ezt a pert vitathatatlanul megnyeri. A JOBBIK a parlamentben is hangoztatja ezt a tényt!

12.)  A fenti érvrendszer alapján a Kúria megoldást kereste arra, hogy a szerződéseket érvényben tartsa, és ezáltal megelőzhetővé váljon a tömeges perindítás. Ugyanakkor ügyelt arra is, hogy azt az értékegyensúlyt helyreállíttassa, ami az egyoldalú szerződésmódosítások következtében felborult.

„Kizárólag a kereset tárgyában döntő bíróság van abban a helyzetben, hogy a szerződés egyedi vizsgálatával, az érvénytelenség oka feltárásával és értékelésével, továbbá annak a szerződéses jogviszonyra gyakorolt hatása mérlegelésével döntsön az érvénytelenség fennállásáról és okáról, valamint annak jogkövetkezményeiről. Deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető.

A szerződés módosítását lehetővé tévő szerződési feltétel akkor felel meg az átláthatóság követelményének, ha kialakításának alapelvei a jogszabályi követelményeknek maradéktalanul megfelelnek, a feltételek zártak, az árazási elvek egyértelműek és nyomon követhetőek, az állított összefüggések fennállnak. A bíróság feladata annak értékelése, hogy a jogszabályi követelményeknek és az említett alapelveknek a szerződéses kikötés megfelel-e, illetve annak vizsgálata, hogy a kikötés alapján történt szerződésmódosítás a ténylegesség, az arányosság és a szimmetria elvének betartásával történt-e.”

Ez azt jelenti, hogy semmilyen jogorvoslati lehetőség sem veszett el a Kúria állásfoglalása alapján. Éppen ellenkezőleg, a Kúria 2011, 2012, 2013 évi megállapításai alapján még mindig bárki sikeresen felléphet a bankja ellen.

13.)  A Kúria 2013-as állásfoglalása azonban felvet egy igen jelentős etikai és jogfilozófiai kérdést. Lehet-e visszamenőleges hatályú törvényt alkotni? Lehet-e olyan fogalmak, ismeretek meglétét tényként és elvárásként rögzíteni az adóssal szemben, aminek ismerete lehetetlen lett volna számára. Olyannyira irreális elvárás, hogy maga a Kúria is észlelte az utólagos törvényalkotásból adódó összevisszaságot. A 2010.-ben és 2011.-ben megalkotott törvényekre az alábbi megállapítást teszi:

„. Megállapítható tehát, hogy a jogszabályok igen következetlen megnevezéseket használtak a konstrukció elnevezésére, és az egyes jogszabályok részben eltérő módon definiálták a deviza alapú kölcsönt.”

Tehát a szerződéskötés pillanatában olyan fogalmakat kellett volna az adósnak ismerni és alkalmazni, ami nem is létezett. Nyilvánvaló, hogy önmagában ezt a tényt, ha bárki kiviszi az Európai Bíróság elé, csak nyerhet. Ugyanis azzal, hogy beléptünk az EU-ba, kötelezővé vált az EU-s jog, ahol nem létező gyakorlat a visszamenőleges hatályú törvényalkotás. Hiába nincsen Magyarországon törvényben rögzített precedensjogrendszer, az EU-s szabályozás miatt az közvetve mégis megszületett, a magyar bíróságok nem tudnak kibújni alóla. Ezentúl semmilyen adósnak nem kell rettegnie, ha nem bízik a magyar igazságszolgáltatásban, mert végső esetben bátran fordulhat  az Európai Bírósághoz.

Ezért minden esetben elsődlegesen abból kell kiindulni, hogy mi volt a szerződéskötés pillanatában a szerződést kötők akarata, milyen jogszabályok voltak hatályosak. Ha az adós másként vélekedik erről, mint a bank, akkor ebben a megvilágításban kell a történteket vizsgálni. Ezt a nézőpontot igazolja a Kúria egyszer már idézett megállapítása is amikor rögzíti az alábbiakat.

„A deviza alapú kölcsönszerződés megkötésekor a kölcsönvevő szándéka arra irányult, hogy forintban jusson a kölcsönhöz és tartozását is forintban fizesse vissza, kamatfizetési kötelezettsége ugyanakkor a szerződéskötés idején jellemző forint kölcsönre irányadó kamatnál jelentősen alacsonyabb legyen. Ezen elvárásnak felelt meg a deviza alapú hitelezés konstrukciója, melynek alapjául a Ptk. 231.§-ának szabályai szolgáltak.”

Jól megfigyelhető, hogy a Kúria bírói ezzel a megállapításukkal az adóst védték meg, nem a bankokat, ugyanis így a bankok kamatemelésének jogossága alapjaiban megkérdőjelezhetővé vált. A kérdés most már az, hogy milyen alapon emelhetné meg a bank azt a kamatlábat, ami a nemzetközi pénzpiacokon 3% körüli mértékben csökkent és nem nőtt.

14.)  Ismételten vissza kell térni a Ptk.-ban is rögzített értékegyensúlyi követelmény vizsgálatára. A bankok oldalán az árfolyamromlás a nemzetközi folyamatokhoz igazodik. Ugyan a bankok saját devizaárfolyamképzéssel rendelkeznek, nem a Svájci, Európai, Japán jegybankok árfolyamával egyenlőek a deviza- vétel és eladási árfolyamaik, de sem tendenciájában sem nagyságrendjében nem tértek el azoktól. Mondhatjuk úgy is, hogy nem hasraütésszerűen állapították meg a devizaárfolyamaikat. Ennek analógiájára a kamat tekintetében is ez a szerződéses akarat, ugyanis a bankok kamatrátája a szerződéskötés pillanatában visszatükrözte a kapcsolódó jegybankok kamatrátáját. Ez jellemzően plusz 0,5% körüli volt az az érték, amivel eltértek az adott jegybank kamatától. Így helytálló az a következtetés, hogy ezért a bankok a későbbi években sem tendenciájában, sem nagyságrendjében nem térhetnek el az irányadó jegybankok kamatlábaitól! Ez a látásmód nem írja felül a Kúria alábbi megállapítását.

“A deviza alapú kölcsön mögött – figyelemmel a pénzügyi intézményekre vonatkozó közjogi jellegű szabályokra – devizaforrás áll. Annak vizsgálata, hogy egy konkrét szerződés mögött van-e devizaforrás lehetetlen és egyben szükségtelen is a perekben. A szerződésben meghatározott kamat nem azonos az adott deviza jegybanki alapkamatával, annak meghatározása során más tényezők is megjelennek, ahogy a forint kölcsön kamata sem azonos bankkölcsön esetén a jegybanki alapkamattal.”

Tehát itt a Kúria nem azt állítja, hogy a bank hasraütésszerűen állapíthatja meg a kamatlábat, hanem csak azt állapítja meg, hogy nem a szerződésben rögzített devizanem jegybankjának alapkamatát kötelező alkalmaznia a bankoknak.

Erre azért tért ki, mert az eddigi perekben a külföldi jegybankok alapkamatára hivatkoztak a sértettek. Excell táblázatokkal szemléltették és bebizonyították, hogy ha a kamatlábakat a jegybankok által közzétett mértékkel számoljuk, a devizaárfolyamváltozás negatív hatását gyakorlatilag kompenzálja a kamatnyereség. Ez az érvelés a fenti idézet fényében sem dőlt meg. Egyedileg vizsgálni kell a bankok gyakorlatát, hogy jóerkölcsbe ütköző módon lenyelték-e az adós számára jelentkező 3% körüli kamatnyereséget vagy sem. Kijelenthető, hogy a bankok túlnyomó többsége erőfölényével visszaélve ezt meg is tette, de az is igaz, hogy van ez alól üdítő kivétel is. Márpedig már önmagában ez a tény is is elegendő bizonyíték lehet arra, hogy a bankok rosszhiszemű egyoldalú szerződésmódosításai az értékegyensúly felborulásának az okai.

15.)  Konklúzióként levonható, hogy csak egyet lehet érteni a Kúria álláspontjával.

„A jogegységi határozat egyedi szerződések, szerződési rendelkezések érvényességének vizsgálatára nem alkalmas, hanem csak annak elemzésére, hogy a deviza alapú kölcsönszerződés 1. pontban ismertetett konstrukciója polgári jogi szempontból érvényes-e. Az egyes szerződések, egyes szerződéstípusok egyedi megvizsgálása, egyedi, illetve többlet tényállási elemek feltárása, értékelése csak a konkrét perekben lehetséges.”

„Nem maga a szerződéses konstrukció, hanem a konkrét megkötött fogyasztási (2005. január 1-jétől a fogyasztási-, lakossági) kölcsönszerződés ütközik jogszabályba, ha nem felel meg a Hpt. 213. § (1) bekezdés a)-g) pontjai szerinti feltételeknek.”

“A Hpt. 213. § (1) bekezdése értelmében az a)-g) pontoknak nem megfelelő tartalmú szerződés semmis. E felsorolásban vannak olyan pontok, amelyek az egész szerződés érvénytelenségét eredményezhetik, például, ha a szerződés tárgya, a THM mértéke, illetve a törlesztőrészletek nagysága nincs a szerződésben rögzítve. Más pontok, így pl. a d) pont részleges érvénytelenséget eredményez, mivel a törvényi követelményeknek nem megfelelő tartalmú szerződéses rendelkezések a szerződés jól körülhatárolható részét érintik.

b.) A deviza alapú kölcsönszerződés konstrukciója nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcsbe. Annak megítélését, hogy egy szerződés mikor tekinthető nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközőnek, a jogalkotó a bíróságokra bízta, e vonatkozásban jogszabályban rögzített támpontokat a Ptk. nem ad. A bírói gyakorlat szerint jóerkölcsbe ütközik az a szerződés, amelyet ugyan a jog nem tilt, de az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya, az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, szokásokat nyilvánvalóan sérti, ezért azt az általános társadalmi megítélés egyértelműen tisztességtelennek minősíti (BH2000.260). A jóerkölcs tehát egy olyan absztrakt fogalom, amely a társadalom általános értékítéletét, általános erkölcsi felfogását fejezi ki.”

„A deviza alapú kölcsönszerződések megkötésére azért került sor, mert az adós célja az volt, hogy a forint kölcsönszerződések esetén irányadó kamatnál alacsonyabb kamat mellett jusson kölcsönhöz. Erre csak úgy volt lehetőség, ha devizában adósodik el,…”

Mivel a Kúria ezekkel a megállapításaival minden lényeges kérdést tisztázott az ÉRTÉKEGYENSÚLY megállapíthatósági kritériumainak problémakörében, az adósok megerősítették pernyertes pozícióikat. A többi már csak az eljáró bírók lelkiismeretességén múlik. Folytatódhat az a trend, hogy a bankok sorra elvesztik az ellenük indított pereket. Ez a Kúriai állásfoglalás a 2013 őszén kihirdetett ítéletekben leírt banki jogszabálysértéseket nem tette semmissé.

Ünnepelhetnek a sértettek, mert a Kúria állásfoglalása alapján számos vitatott tényállás tekintetében tisztázódott a helyzet. Ezért egy jogorvoslati eljárásban már nincs szükség költséges szakértői vizsgálatokra, bátran perbe szállhatnak a bankok ellen. Az, hogy erre szükség lesz vagy sem, a kormánytól is függ, ezt jelezte a Kúria is, amikor az alábbi szövegrészt megfogalmazta.

„Ha a jogalkotó a Ptk. 226. § (2) bekezdése alapján a szerződéseket a körülmények lényeges megváltozása miatt módosítja, ennek során mérlegelni tudja a felek érdekeit és figyelembe tudja venni az össztársadalmi érdekeket is.”